Szürkeség kúszott be alattomosan a mindennapok kerekei közé! Lassan észrevétlenül telepedett le a percek és órák kattanásaiba. Belekúszott a szemek sarkaiba, mint a reggeli homály, amely dörzsölve tovakúszik és megnyitja a reggelt. De ez most már alattomosan ingerli a testet! Minden nap velünk van de jelentősége oly apró, hogy nem is vesszük észre, olyan mint nap mint nap elhaladó felhők, jönnek mennek de nem is emlékszünk rájuk már. Tudjuk, hogy vannak de már hozzászoktunk, hogy vannak. A mindennapok léptei között kúsznak fel és szürke mocsokkal kenik be a perceket.
A sötét zugok néma üvöltései egyre hangosabbak. Már hallod őket...
