stáció...

Íme hát megszülte a félem, lerakta a sarokba, a soha nem szűnő sötétséget. Felmorajlik minden egyes rezdülésre. Veszélyesebb lett minden, most már nem bújhat el a fotelba a betűk közé, mert most már társak lettek ott bent abban a szobában, egymást éltetik, kifacsarva, összekötve egy láthatatlan szállal amit az idő font, gunyoros kacajából.

36

Félelem lett úrrá rajta egyre jobban szorított érezte csontos kezeit a mellkasán ahogy csúszik felfelé és kiszorítja belőle a lélegzetet. Egyre nehezebben vette a levegőt minden egyes levegővétel nehezebben ment, érezni kezdte a torkán a zsibbadást ahogy egyre egyre kevesebb levegő tud bejutni. A szíve egyre hevesebben járt a végtagjai remegni kezdtek ahogy érezte, hogy zsugorodik a menekülés. Próbált megnyugodni de annál inkább zihált és próbált szabadulni, de a mellkasán lévő nyomás egyre nehezebb volt és mintha repedezett volna alatta a padló ahogy a nyomás lefele nyomta. Nem látta csak érezte, hogy ott van és őt akarja azt ott bent, elvenni tőle, megfosztani tőle. Egy láthatatlan árny ami újra eljött és újra megpróbál felülkerekedni rajta...
puffanás....
Esetszám: "36" Idő: éjjel 3:24. Ébredés helye: az ágy mellett. Fizikai állapot: enyhe sajgás a jobb oldalon, derék tájon (valószínűleg az eséstől). Egyéb fizikai állapot: jobb könyök,enyhe duzzanat (szintén az eséstől). Mentális állapot: kissé zihált, álmos állapot, kis fényérzékenység. Helység állapot: a tartózkodási hely ugyanolyan állapotban, mint érkezéskor. Időjárás: felhős, kissé szeles idő 16 C fok. További feljegyzések: További alvási időtartamban nem volt tapasztalható semmi rendellenesség. Visszaalvásra fordított idő: kb. 10 perc.
Összegzés: További megfigyelés szükséges.

Paralelogramm...

Könnyed nyári este, kint a kertben nézni ahogy a fákat lengeti szél hallgatni a tücskök zenéjét és beszívni a kellemes lágy esti levegőt. Apró mosoly az arcon, belül cikáznak a gondolatok hangosan történnek a dolgok, félig máshol futok egy másik mezőn, ülök egy macskaköves utca szélén, kávéval a kezemben, lenézek a hegy tetejéről és az arcomba csap a hullámok hűs szele, aztán már repülök is tovább éppen egy karnevál közepén sétálok de nincsen zene csak a tömeg tombol és ugrál, közben újra hallom  a tücskök zenéjét és utána már fent ülök az Eiffel torony tetején és vékony szalagokat eresztek el a széllel, nézem ahogy tovacikáznak az éjszakai égen, lenézek ahogyan izzik a város és elrugaszkodom, a kezem lecsúszik a fűbe és újra ott vagyok a kertben, a hajnal még messze van, csak most sötétedett be és a tücskök még mindig a fűben zenélnek.
- Hol jártál kérdezi egy hang mellőlem. Odafordulok és rámosolygok...

Elmosódás...

Hóesés, harangok zúgása, temetnek vagy esküsznek?
Emlékek, szilánkok hasítása, elásva vagy meglelve?

Felemás...

Lábnyomok a hóban, emlékek a tóban, elmerülve mélyen, lekötözve a múlt súlyaival.
Nem arra visz már az útja, de a látványa még ott él benne, kísért a mai napig…