Másvilág...

Fura dolgok történnek mostanában. Amikor úgy érzem megnyugodtam és folynak a napok, akkor mindenki megzavarodik, időhiányos, sietős, gondokkal küzdő ember lesz. Bárhova fordulok, mindenhol szomorú fáradt arcokat látok, beleszorulva a mindennapokban bolyonganak. Állok szemben a tömeggel kérdőn, hogy mit csináltok, hova mentek, miért vagytok ilyenek. Nem látjátok a szépséget a világban, éljetek emberek! A mosolyok ott vannak minden lépésben a fákon a járda repedéseiben a hajnali ködben. Várnak rátok, hogy megtaláljátok, de ti csak rohantok tovább, és mormoljátok tovább, hogy nincs időnk rá...

Memories...

Halkan csukogatjuk be az emlékek ablakait, együtt nem megy mert akkor nem lennénk képesek rá. Külön külön könnyebb mert nem látlak - mondod te. Amikor összefutunk a lépcsőfordulóban, félrenézünk, nem mutatjuk, hogy hiányzik. Lassan becsukunk minden ablakot, és bezárjuk az ajtót.
Csak ne jöjjön egy újabb vihar ami újra kinyit minden ablakot. 

Run like hell...

Hiányokkal kóborlunk az életben, mindig keresünk valamit ami megnyugtatja lelkünket. De a kóborlás teszi ki életünk nagyobb részét, és a lélek csak pörög a húsdobozban feszíti, karmolja, ki akar szabadulni, de nem tud. Saját magunk börtönének építői vagyunk... jó lenne már kiszabadulni...