Papírfecni...

Ebédre vártalak ... de vacsora lett,
Kinyitottam az ablakot ... de hűvös lett,
Csillagos volt az éj ... de felhők takarták,
Felébredtem ... de már nem akartál!

Alámerülés...

Néha kedvem lenne úszni egyet hajnalban, amikor még minden csendes, nincsen zaj, nincsenek történések amikor tiszta és érintetlen minden. Csak a víz van és te, alámerülsz és elindulsz. A bőröd megborzong a hidegtől de jól esik, egyre jobban érzed, egyre közelebb jutsz hozzá...
Lelki és testi tisztulás az előző nap forgatagától, a kimondott és elhallgatott  mondatoktól, a félszavaktól a pillantásoktól.

???...

Egyszer azt mondta valaki, hogy néha a másik nem tud annyit adni mint amennyit kap, és ezzel felborul az egyensúly. Mint a körhinta aminek eltörött az egyik tartója, és nyikorogva ki-ki leng. Egyszer úgy is elszakad és akkor kirepülsz belőle. Kérdés az, hogy hol landolsz. Kérdés az, hogy te adtad meg a kezdő lökést? Kérdés az, hogy fel akarsz e ülni egy újabb hintára? Kérdés az, hogy van e olyan hinta amiből nem akarsz kiszállni? Kérdés az, hogy miért van olyan sok kérdés?

A helyzet meg a jelentés...

Toljuk a napokat, várjuk a holnapot reménykedve, hogy egy más napot hoz el. Talán egyszer vége szakad ennek a szürkeségnek, és újra kisüt majd a nap. A szürke szobában már mindent por lep el, az emlékeken ujjlenyomatok, melyek jelzik, hogy néha néha előjönnek még. A maci néha még felbrummog a sarokból keresi a hintalovat, de az már rég a szekrénybe menekült a molylepkék elől. Az emlékek dobozai a plafonig érnek és lassan már nem fér el az ember tőlük. Lassan ki kellene takarítani hozni új dobozokat, mert jönnek az új dolgok.... lassan.

Törött dolgok...

Ültem a fotelban, zúgott az élet és pörögtek az események. Amikor eljöttél mindig lecsillapodott minden, megállt a pörgés nyugalom lett a könyvespolcon is. És mégis ott volt egy furcsa rezgés a háttérben, amit csak később éreztem, de mára már a villanásokból éles fény lett, hiába takargattad be a réseket. Nem akartad, hogy meglássam amit rejtegetsz...

Néha...

Néha haragszom rád mert itt vagy, néha örülök, hogy itt vagy, néha azt akarom, hogy máshol légy, néha azt akarom bár csak itt lennél. Néha haragszom magamra, hogy itt vagyok és nem veled...

Kiszakadó reggel

Néha olyanok a reggelek, hogy nem akarsz felkelni, visszabújnál a párnákba és aludnál tovább a nyugalomba. De még is fel kelsz, csinálod a napi rutint, nézed a kávéfőzőt ahogy ontja magából a feketeséget, és várod, hogy hasson. A teraszról füstöt fújsz a reggelbe, nézed ahogy gomolyog, tekeredik majd eltűnik. Lassan ébredsz, a város már él, mozog, közlekedik ... de te még nem akarsz a tömeggel folyni.