Néha olyanok a reggelek, hogy nem akarsz felkelni, visszabújnál a párnákba és aludnál tovább a nyugalomba. De még is fel kelsz, csinálod a napi rutint, nézed a kávéfőzőt ahogy ontja magából a feketeséget, és várod, hogy hasson. A teraszról füstöt fújsz a reggelbe, nézed ahogy gomolyog, tekeredik majd eltűnik. Lassan ébredsz, a város már él, mozog, közlekedik ... de te még nem akarsz a tömeggel folyni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése