Hiányokkal kóborlunk az életben, mindig keresünk valamit ami megnyugtatja lelkünket. De a kóborlás teszi ki életünk nagyobb részét, és a lélek csak pörög a húsdobozban feszíti, karmolja, ki akar szabadulni, de nem tud. Saját magunk börtönének építői vagyunk... jó lenne már kiszabadulni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése