stáció...

Íme hát megszülte a félem, lerakta a sarokba, a soha nem szűnő sötétséget. Felmorajlik minden egyes rezdülésre. Veszélyesebb lett minden, most már nem bújhat el a fotelba a betűk közé, mert most már társak lettek ott bent abban a szobában, egymást éltetik, kifacsarva, összekötve egy láthatatlan szállal amit az idő font, gunyoros kacajából.