Hajnali árnyak táncolnak a lidérces fényekben, tekeregnek a könyvespolcon, átkúsznak a falakon, meglibbentik a függönyt, némán lehántják a tapétát, belebújnak képekbe, és elmossák az arcokat. Elfolyik az idő az óráról, lassan csepegnek le a percek míg csak az üres hátlap marad. Lemállik minden csak az üresség marad, és a falak. Csupaszon fekszem a szoba közepén, testemen sebek, lelkem darabokban hever a mellkasomon.... lassan süllyedni kezdek, érzem... távolodik...elhomályosodik... minden.
Hirtelen egy galamb száll a mellkasomra, belekapaszkodik lelkem szilánkjaiba és emelni kezd, fel vissza a fény felé...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése