Eljött az első ember és elhozta az ősz első ködös reggelét, ködös tejfeles függönyt eresztve a tájra. Eltakarva a napot deres cseppeket hagyott a fákon és pulóvert húzott az emberekre. Dideregve ballagók, és meglepett iskolások róják a napi útjukat, valakinek ismét ugyanaz az út valakinek másfelé vezet az útja. Mindenki megy valahova, napi rutin, viszi őket előre, reggeli gondolatokkal a fejükben állnak a pékség előtt. Most még mindenki nyugodt, nem zavarja őket a sor álmosan ácsorognak a friss kenyér illatában és talán a gyermekkoruk régi emlékei között járnak, amikor reggelente ugyan ez az illat várta őket a konyhában amikor apa hazajött és friss pékárút hozott. A bögre kakaó és a friss kifli illata és íze megtölti az emlékeket. Ott állnak és álmodoznak a múltról, aztán mennek tovább egy apró mosollyal az arcukon, jó reggelt kívánva az újságosnál baktatnak tovább, valaki haza, valaki munkába.
Emlékeket hoztál kedves ősz, gyermekkorom emlékeit hoztad el újra...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése