„Múzsa nélkül elhal az alkotás, csak a hideg utcakövek maradnak…”
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Hirtelen. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Hirtelen. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. március 8., kedd

Patience...

Olyan mint egy kirakó, szépen lassan haladunk vele, lassan újraépítjük magunkat az életünket. Nem kell sietni vele, valakinek több időbe telik a részek kirakása. A nehézség benne, hogy folyamatosan változnak a darabok, oda kell figyelni mit hova raksz, mert lehet, hogy bizonyos darabok, nem oda valók. Néha erőltetjük, de rájövünk végül, hogy az a darab nem oda való.
Szépen lassan összeállnak majd a darabok, türelem kell...

2011. február 28., hétfő

Kellj fel, indulj...

Huhh kell valami ami felpörget, visszahozza a kedvet, újra lépésre ösztönöz. Beleragadtam a mindennapokba, a monotonitásba. Kell egy kis őrület, történés ami felforgat és kivisz innen. Jó lenne újra mindent megmászni, hajnalig csak pörögni a hintán, aztán szédelegve eldőlni a fűben. Átbeszélni az éjszakát és kilométereket menni, csak azért, hogy ott legyünk, és nem törődni az ok okozattal. Kiáltani bele az éjszakába, és nevetni a visszhangon, kavicsot dobálni a vízparton és nézni ahogy kacsázik a felszínen. Felmenni a kilátóba és nézni a fényeket a városon, ahogy vibrál az éjszakában, leülni a szökőkútnál és figyelni a víz játékát ahogy csobogva felszökken a magasba, majd végigsétálni az utcán keringve a kandeláberek között.
Vegyük elő újra őket, menjünk...

2011. február 21., hétfő

Csüt...

Amikor teljesen azt érzed, hogy lent vagy és már már sötétté válik minden akkor jön mindig egy fénysugár mely újra felemel és visszavisz, mint amikor egy mosoly nyílik az arcon a lassú mozdulat mint amikor a nap felkel.
Jó új dolgokat találni, kicsit mintha újjászületnél.

Jelen

Néha elgondolkodva azon mi volt és mi lesz a jelen csak egy pillanat, lényegében megfoghatatlan hiszen mikor is van a jelen, mert miután elképzeljük ezt az már a múltba  tűnik, tehát nem is létezik igazán. Csupán egy pillanat ami törékeny!

Kell...

Kell, hogy legyen ami előrevisz életed során, ami éltet és újra útra ösztönöz. Enélkül csak sodródunk az élet vizén és csak nézzük a naplementét, de nem éljük meg.
Kellenek dolgok amik kedvesek és emléket ontanak, és kell hozzá hely ahol az új emlékek is tovább nőhetnek. A polc amelyen tárolod őket végtelen, csak rajtad múlik mennyit pakolsz rá.