Peron...

Ott ültünk mindketten a vasútállomás peronján! Vártuk a vonatot, hogy jöjjön de késett.  Könyvekről beszélgettünk és találgattuk a benne lévő igazságokat. Felkacagtál én elmosolyodtam. Szép őszi délután volt, mikor leültünk, de lassan beköszöntött a hideg tél, jeges lett minden!
A vonat rég elment, már csak a pad van, amin ott felejtettük a könyveket.

Csüt...

Amikor teljesen azt érzed, hogy lent vagy és már már sötétté válik minden akkor jön mindig egy fénysugár mely újra felemel és visszavisz, mint amikor egy mosoly nyílik az arcon a lassú mozdulat mint amikor a nap felkel.
Jó új dolgokat találni, kicsit mintha újjászületnél.

Jelen

Néha elgondolkodva azon mi volt és mi lesz a jelen csak egy pillanat, lényegében megfoghatatlan hiszen mikor is van a jelen, mert miután elképzeljük ezt az már a múltba  tűnik, tehát nem is létezik igazán. Csupán egy pillanat ami törékeny!

Keresés

Hullámokon át haladok,dacolva ezer veszéllyel,
keresve azt mi rég elveszett, kutatva azt mit még meglelhetek.
Hajóm kormánya forog, forog az utat ő sem leli,
végtelen tengeren a nyugalom szigetét ki ismeri?

25:01

Megint itt jártál az este, átsuhantál a gondolataimon, meg megálltál, rám mosolyogtál, aztán tovább szaladtál. Csak egy  kérdőjelet hagytál megint itt. Nem szeretem a kérdőjeleket, mégis köztük élek.

Kell...

Kell, hogy legyen ami előrevisz életed során, ami éltet és újra útra ösztönöz. Enélkül csak sodródunk az élet vizén és csak nézzük a naplementét, de nem éljük meg.
Kellenek dolgok amik kedvesek és emléket ontanak, és kell hozzá hely ahol az új emlékek is tovább nőhetnek. A polc amelyen tárolod őket végtelen, csak rajtad múlik mennyit pakolsz rá.