Világok között ücsörgélve...

Volt egy sarkunk az oktogonnál. Nem volt se szép, se kiemelkedő de a mienk volt. Sokszor futottunk ott össze akarva akaratlanul, de valahogy mindig ott ücsörögtünk. Mások is jártak oda nap mint nap, átmentek, leültek, elmentek, rohantak. Mi onnan nézegettük őket és hallgattuk az otthagyott történeteiket, és napi problémáikat. Ott találtunk ki történeteket melyek néha csak percekre éltek, sokszor bele szőve a mások által otthagyott gondolatokat, és játszottunk a világgal amit felépítettünk belőlük. Napi életek melyeknek mi voltunk az alkotói, ha akartuk éltek, ha akartuk haltak.  Mi irányítottunk nem volt szabály az lehetett amit akartunk...